POSZT NR.2:

Különös Ajánlással Pisztáciától Kesunak, J-powernek és Brb-nek

A HELYEK és NEMHELYEK körül bolyongtunk 2 hétig =  Prága /Bohemia tartomány/ + Brno /Moravia tartomány, Morvaország/

A helyek és nemhelyek elméletét Kesuval találtuk pár éve, és zseniális posztmodern elmélet szerintem, ami jól jellemzi az elidegenedett városi életet. Marc Augé szerint a helyek jellemezhetők idő,tér és individuális szempontból. Azok a helyek, melyek egyéni szempontból nem rendelkeznek tartalommal, nem hordoznak identifikációs elemeket, azokat nevezi NEM-HELYNEK. ‘If place can be defined as relational, historical and concerned with identity, then a space which can not be defined as relational, or historical, or concerned with identity will be a non-place.’ (idézet) Ezért funkcionális szempontból vannak terek, melyeken az emberek hosszabb ideig tartózkodnak, kötődnek hozzájuk, ilyen lehet pl. egy lakónegyed, egy nappali, egy iroda. De vannak olyan terek is melyeken átmenetiek, NEMHELYEK. Ilyen lehet egy folyosó, előszoba, utca, buszmegálló, egy egész pályaudvar, temető, lépcsőház...

1.HELYEK: Kamenka negyed és villanegyed

Egy nagyon bájos negyed a Kamenká Kolonie (fotókhoz klikk ide), mely Brno egy eldugott kis része a belvárosban. Egy hivatalosan teljesen soha-el-nem-ismert negyed, mint egy kis falu a városban. Mivel szűkek a telkek és a házak, így az utca is teljesen mértékben az élettér része. A szomszédok jól ismerik egymást, nagyon intim környezet, ahol az utcán beszélgetnek az emberek és egymás gyermekeire vigyáznak."A telepen uralkodó közvetlen, fiatalos légkör a 2000-es évek második felétől csak fokozódott. ...Sokan maradtak itt „másodgenerációs művészek”, kezdetben csak a szülői ház kényelme miatt, később viszont jellemzően az intim, vidékies atmoszféra és az ideköthető emberi kapcsolatok voltak a fő ösztönzők, hogy Kamenkában alapítsanak családot, itt neveljék gyerekeiket.(Bencze; 2011)" Az utcák hangulatában keverednek a 20-as évek szegényes-házépítési, a 60-as évek alternatív-művészi, és a mai modern kiegészítő elemek.

Az 1920-as években épült egy kőfejtő helyére, mikor hirtelen megnőtt a városi lakosság és a munkás réteg. Eleinte csak ideiglenesen, rövid időre kaptak engedélyt az építkezésre. De végül mindig volt egy politikus, vagy arra járatos ember aki megmentette a házakat a ledózerolástól. Végül ezek a rossz minőségű téglából és homok mentes cementből épült házak még ma is állnak. Az utcák kanyargósak és szűkek, a házak tervezés nélkül, zsúfolt-szabálytalan elrendezésben, elég közel épültek egymáshoz. A szegény munkásoknak nem volt pénzük jobb minőségű építőanyagokat beszerezni, ezért a szigeteléssel és a csatornázással még most is problémák vannak. Bolt és egyéb infrastruktúra még mindig nincs és kell gyalogolni vagy 15-20 percet le a városba. A lakók pedig, hát ... kezdetben ugye munkások, később az 1960-as években tűrt vagy tiltott művészek költöztek be a kis házakba, és szó szerint egy művész kolónia lett belőle. Az 1990-es évek végétől pedig fölfedezték az egyetemisták a nagyszerű Duck Bárt (a Citroen féle :), és az olcsó lakásokat. Megjelentek a fiatal egyetemista csoportok és második generációs művész-gyerekek, akiknek azóta már a gyermekeik játszadoznak az utcán.

Ezzel szembe állítva a funkcionalista (Bauhaus) villákat a 30-as évekből - ahol még a zongorának is saját szoba jut - szép kontrasztot kapunk a korszak legszegényebb és leggazdagabb társadalmi rétegeiről. A kérdés már csak az, hogy a műemlékvédelem miért csak a villákat védi, a munkás kolóniát pedig nem is észleli?!

2.NEMHELYEK: Brno pályaudvar, lépcsőházak és más terek

Ahogy már korábban írtam, a nyári egyetem témája "Memory, Identity and Culture" körbelengte az utazás minden pillanatát, és a város megismerésérere folyamatosan reflektált bennem. Ha egy mentális térképet kellene rajzolnom, akkor Brno nemhelyek sorozataként tevődne össze. Brno jelenjét olyan a nemhelyek határozzák meg, melyek a holokauszt, a háború vagy a szocialista rendszer miatt valaha fontos terek voltak, de az események miatt elvesztették jelentésüket. Más nagyobb városokban ezeknek mind emlékmüvet állítanak, de itt valahogy nem mindenhol sikerült ez. A múlt az emberek emlékezetében él tovább, és a zsinagóga még mindig egy jelöletlen épület két lakóház között, a háború áldozataira pedig a volt lakóhelyük vagy a temetőben sírhelyük mellett elsétálva emlékeznek meg.

Ilyen nemhelyek a lépcsőházak, parkok, pályaudvarok is, ahol a két hét alatt keringtünk és mi magunknak megtöltöttük tartalommal. Legmókásabb és legizgalmasabb talán a főpályaudvar története: 

Hlavní Nádraží= főpályaudvar, e szó ismerete nélkül  lehetetlen tájékozódni Csehországban

A jelentősége azontúl, hogy vasúti, de városi közlekedési csomópont is egyszerre. Nyüzsgő tömeg otthona, hangyaboly, akik nap minden percében keresik a megfelelő buszt, villamost ami haza repíti őket a munkából. Innen indulnak az éjszakai buszok, és egy egészen sajátos menetrendet alakítottak ki, ami az én praktikus elmémet teljes mértékig lenyűgözte. Úgy festett a szitu, hogy minden óra nullaötkor indultak a buszok innen, szóval ha nem akartál sétálni a betondzsungel gyártelepen keresztül egészen a koliig, akkor ildomos volt elérni a buszt. Viszont! Ahhoz, hogy a város egy másik részéről eljuss a hlavni nadrazsi-ra, minden vonalon pont úgy mentek a buszok, hogy egészre beérj és még pont át tudj szállni a megfelelő éjszakaira. Ekkor az éjszaka közepén is 5 perc erejéig zsongnak a megállók, futkosnak az illuminált flitteres kislányok és letoltgatyás suhancos srácok. Ha majdnem az ellenkező irányba szállsz fel és emiatt lekésed a csatlakozást, akkor a kihalt megállóban bosszúsan várod a következő órát, és ezt az éjszakai performanszt, amire immáron túl hosszú időjegyet váltottál.

Régen a pályaudvar előtti tér és ma: 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.