A saját emlékek rögzítése és mások informálása céljából úgy döntöttem, hogy folytatom a bejegyzéseket. A bolyongás, biciklizés, nyelvlecke persze marad, csak más helyeken.

Brno. Igen. Az egész ott kezdődött hogy B-vel egymást győzködve jelentkeztünk egy nyári egyetemere Memory, Culture and Identity címmel. Így jött Csehország és Brno. A téma központjában emlékezetpolitika, Kelet-Közép-Európa diskurzus dilemmák, identitás, nemzet formálás és nemzet definíció, kultúra...de elég nehéz összefoglalni egy mondatban, ezért itt a program (klikk). 

Mindezt egy abszolút nemzetközi környezetben. Többnyire persze a k-európa dominált, magyar, szlovák, magyar-szlovák, cseh, német; de azért ott voltak a fűszernek egykét török, orosz, portugál. Viszont mi magyarok voltunk az egyetlenek, akik nem éltek ott egy ideje, nem tanultak a Masaryk Egyetemen, nekünk volt új a hely, a közeg, minden.

A kurzusok délután voltak, minden napra kellett olvasni, aktívan részt venni, hozzászólni. Mellette voltak szervezett városi séták a Villa Negyedben, a Kamenka kolóniába, zsidó emlékhelyekre, és spontán séták parkokba, tavakhoz és lépcsőházakban. Nagyon érdekes volt és mivel ennyire intenzíven foglalkoztunk a témával az egész utazás, az egész két hét egy speciális kontextusba helyeződött számunkra. Minden amit csináltunk ott, önkéntelenül az órán elhangzottak köré fonódott, és olyan érzés volt mintha minden erről szólna. Olyan volt, mint amikor megismersz egy számodra rettentő érdekes, eddig ismeretlen dolgot, és hirtelen elkezded észrevenni, hogy az mindenhol ott van a környezetedben. De mindenhol. Szóval az egész utazás önreflexívvé vált és a nyári egyetem témája maga alá temette a hétköznapok minden percét. Az egész városhoz úgy kezdtünk viszonyulni, hogy miden új inger amivel találkozunk, az emberek, a város minden pontja az emlékezet felhőjében érkezett. A hely emlékezetében. Minden hely és nem-hely úgy jelent meg előttünk, mint a múlt egy része amit nekünk értelmezni kell, egyesével kell lefejteni róla a múlt, a politika és a kultúra egyes rétegeit, hogy megkapjuk azt amit látunk. És hogy a múlt mennyi mindent meghatároz, az abból is kijött, hogy annak ellenére hogy a Dobre vecer!-en kívül nagyon szegényes volt a cseh szókincsünk, mégis teljesen természetesen mozogtunk a városban. Minden sarok ismerős volt, pedig sosem jártunk ott, miden járgány ismerős volt, pedig sosem láttuk őket. Minden emberrel szót értettünk félreértések nélkül, pedig egy közös szavunk nem volt. hát igen ez k-európa.

A legintenzívebb élményt egy spontán programból merítettem. Az egyik kánikulás napon egy cseh lánnyal kitaláltuk, hogy elmegyünk fürdeni. Azt mondta tud egy gyönyörű bányatavat Blansko-ban, nem messze a várostól. A tó kellemesen hűsítő volt, az egyik oldalon meredek hegy tornyosult erdővel, a másik oldalról pedig a sínek szegélyezték a kicsinyt tavat. A fürdőzők pedig a strandolás után az használaton kívüli sínekre feküdtek szárítkozni. Persze tilos volt ott fürdeni, meg napozni is, de a helyieknek nem okozott lelkiismeret furdalást ezen szabály fölött elsiklani. Körülbelül úgy nézhet ki a pucér testek- a VASút- és a vonatok összjátéka egy nyári délután, mint alább a képen :)

(A tó nem látszik, de ott kezdődik a jobbra a bozót mögött rögtön.)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.